Kedves Látogatók!

Honlapunkat bővítettük egy új oldallal Projektek címmel. Az oldal létrehozása egy fontos lépés a honlapunk fejlődése és közös munkáink publikálása szempontjából.

A jövőben itt tervezzük bemutatni azokat a projekteket, amelyeken keresztül többnyire nyomtatott anyagok formájában szeretnénk megosztani ragadozó madarakkal kapcsolatos fotóinkat, ismereteinket és élményeinket az érdeklődőkkel, elsősorban szemléletformáló és természetvédelmi célból.

Számítunk látogatóink véleményére, az oldalon bemutatott tervek megvalósításához bármilyen ötletet, segítséget, támogatást szívesen fogadunk!

Reméljük, hogy a készülő termékek elnyerik a téma iránt érdeklődők tetszését, és hozzájárul a ragadozó madarak megismeréséhez, védelméhez!

Üdv: Gábor és András

A tél és a kora tavasz elképesztő gyorsan elmúlt – rengeteg munkával, sajnos többnyire nem terepen, de legalább érdekes, ragadozómadár-védelemmel összefüggő megbízásokkal. Alább megpróbálom összefoglalni az elmúlt hónapok legfontosabb fotós eseményeit (Téli sasok, Spanyolország!, Ibériai parlagi sasok).

Üdvözlettel:   András

Az ibériai parlagi sas (Aquila adalberti) a parlagi sas (Aquila heliaca) legközelebbi rokona. Annyira, hogy a két fajt egészen az 1990-es évekig egy faj alfajaiként írták le. A mai besorolás szerint közös „szuperfajt” alkotnak.
Az ibériai parlagi sas talán még ma is a világ legritkább Aquila faja, költőállománya az Ibériai-félszigetre, túlnyomó részt Spanyolországra korlátozódik, néhány portugál költőpárral.
Állománya az elmúlt négy évtizedben több mint nyolcszorosára nőtt és 2011-ben elérte a 300 párat (38 pár 1974-ben, 317 pár 2011-ben), ami nagymértékben a nemzetközi szinten is kiemelkedő spanyol természetvédelmi és kutatási projekteknek köszönhető.

A spanyol túránk fénypontja számomra ez a faj volt, négy terepi nap alatt összesen ötször figyeltünk meg ibériai sasokat.

Az első, második naptári éves parlagi sast a kúpszerűen kiemelkedő dombra települt Alhambra (Castilla – La Mancha) falu határában találtuk, lassan vitorlázva pásztázta a területet.

Megpróbáltunk a közelébe kerülni, felhajtottunk a falu házaihoz, de addigra a madár elment. A magaslatról néztük a ragadozókat, amikor ismét feltűnt és gyakorlatilag odajött hozzánk, bekörözött a fejünk fölé.
Összeszerkesztettem a képét egy Magyarországon fotózott első tollruhás parlagi saséval.

Első tollruhás (2. naptári éves) spanyol parlagi sas - Első tollruhás parlagi sas

A különbség szembetűnő, a fiatal ibériai parlagi sas testtollai homogén vöröses színűek, míg a mi parlagi sasunknál világosbarna vagy homokszínűek, jellemző szárfoltozással a felső melltollakon és a testoldalak felső részén. Ez messziről észrevehető kontrasztot képez a has- és a fartájék, valamint a combok világos színével.

Az egyik territóriumban hosszabb ideig figyelhettünk egy öreg ibériai parlagi sas párt, amelyek egy extrém száraz, rövid füvű medence sziklakiugrásán párzottak és ücsörögtek alkonyatkor (betettem egy képet az Új képek galériába erről).

Láttunk egy öregtojó ibériai parlagi sast a Monfragüe Nemzeti Park Peña Falcón szírtjénél, ami talán a legismertebb kilátóhely a területen.

Egy valószínűleg szubadult madarat és egy másik területen egy 2. naptári éves madarat egy szintén fiatal immatur szirti sas társaságában figyeltünk meg.

Érdekes tapasztalat volt, a madarak intenzív mezőgazdasági terülten vadásztak.

Nagyon klassz volt ismét ibériai parlagi sasokat figyelni!

Üdv:  András

Andris már egy előző bejegyzésben írt a törökországi parlagi sas kutatásokról és a 6. expedícióról, amin ő is részt vett. Idén tavasszal (2012) volt szerencsém – mivel Marci nem tudta vállalni az utat- újra csatlakozni a csapathoz és 9 napot eltölteni Törökországban, majd pedig egy pár napot Bulgáriában a BSPB-nek segédkezve.

A terv egyszerű volt: a bolgárok által műholdas jeladóval ellátott fiatalok adatai által “kirajzolt” új területek felderítése volt. Az egyik legfontosabbnak ítélt területen (Eskisehír) már egy korábbi nyári út során nászrepülő öreg parlagi sast is láttak, ami bíztató jele volt, a sas költésének a medencében. Itt 10 új revírt sikerült lokalizálni 6 fészekkel. A teljes medence felderítésére nem volt idő, így biztos, hogy fognak új párok előkerülni a nyári expedíció alkalmával. Bár a sasok tápláléklistájának meghatározása a júliusi túra dolga lesz, említésre méltó anatóliai ürge (Spermophylus xanthoprymnus) populációval rendelkezik a hely. Egyes kisebb mellékvölgyekben elképesztő sűrűségben láttuk őket, nem is csodálkoztunk, amikor itt 2 lakott sasfészek került elő egymástól alig 2 km-re.

Szűk oldalvölgy, nyári szállással és rengeteg ürgével

Anatóliai ürge (Spermophylus xanthoprymnus)

Emellett több felderítő jellegű utat tettünk a fiatal madarak “útmutatásai” alapján, így sikerült több olyan helyet is meglátogatni, ahol vonulási és telelési időszakban vannak jelen a fiatalok, de költésre valószínűleg alkalmatlan. Ez alól egy hely volt kivétel, ahol egy kis ebédidei pihenő alkalmával tökéletes költőhelyre bukkantunk és rövidesen láttunk is egy öreg parlagit.

Hazafelé menet észak felé átvágtunk a közép-anatóliai régió több hegyvonulatán és minden alkalmasnak tűnő medencében megálltunk egy rövid időre hátha sikerül még újabb helyeken is parlagi sast látni. Ez olyan jó taktikának bizonyult, hogy újabb 3 revírt írhattunk fel.

A régió tipikus parlagi sas költőhelye (Eskisehír)

A törökországi ragadozó lista végül 25 fajt számlált, ami elég impozáns figyelembe véve, hogy az expedíció csak a parlagi sasra irányult. Érdekes és valószínűleg fontos adatok között olyanokat említhetnék, mint egy öreg pusztai sas vagy revírvédelmet mutató feldegg-sólyom megfigyelése.

Adult pusztai sas

Bulgáriában Juhász Tibi jóvoltából újabb műfészkek kerültek a helyükre és több ígéretesnek tűnő sasrevírbe is kiültünk a bolgárokkal, de itt nem volt szerencsénk. (Ez egyébként azóta elmondható volt, hogy visszafele jövet átléptük a török-bolgár határt).

A csapatot Szitta Tamás (BNP), Béres István (ANP), Juhász Tibi (HNP) és jómagam alkottuk.

Ha minden jól megy, akkor júliusban egy újabb török expedícióról tudunk majd beszámolni.

Üdvözlettel,

Gábor

Február elején részt vettem az EURAPMON projekt (www.eurapmon.net) workshop-ján Murciában, Spanyolországban.

A workshop után Nick P. Williems-szel néhány napot ragadozók megfigyelésével töltöttünk Castilla – La Mancha-ban és Extremadura-ban.

Spanyolország azon kívül, hogy gyönyörű és az emberek is fantasztikusak, elképesztő ragadozó madár faunával rendelkezik. Az évnek ebben az időszakában még nem jártam ott, ezért nem sok ismeretem volt a február eleji ragadozó felhozatallal kapcsolatban. A workshop-re készülés miatt, illetve a terepi program képlékenysége miatt (nem döntöttük el, hogy mennyi időre és hová megyünk) nem tudtam tervezni, komolyabban utána nézni/kérdezni a lehetőségeknek. Spanyolország már annyira hiányzott, hogy úgy fogtam fel a dolgot, hogy bárhol járunk és bármit látunk, annak nagyon fogok örülni.

A McDonald's speciális eszközökkel támogatja a spanyol gólya-védelmi programot

A „Ne várj túl sokat és elégedett leszel” stratégia mindig beválik – most is így történt. Persze nagyon sok madarat láttunk… Nick – sólyom specialistaként – pedig tökéletes partner egy ilyen úthoz. A határozása kiváló, a lelkesedése töretlen, nem ismer fáradtságot, ha ragadozó madarakról van szó, az angol humor pedig viszonylag gyakran nyúl a tabukhoz… Még jobb, ha a napi sólyom dózis is meg van…

Nick a Monfragüe Nemzeti Parkban

Szóval a három és fél nap alatt a következő ragadozó fajokat figyeltük meg:

Fakó keselyű Gyps fulvus – több száz példányt láttunk, a Monfragüe-ben egy nap alatt,
Barátkeselyű Aegypius monachus – kis számban, de többször láttuk,
Dögkeselyű Neophron percnopterus – mindössze háromszor figyeltük meg, egyszer egy nászrepülő párt,
Szírti sas Aquila chrysaetos – 8 alkalommal figyeltük meg,
Ibériai parlagi sas Aquila adalberti – 5 alkalommal összesen 6 példány,
Vörös kánya Milvus milvus – gyakori telelő faj,
Barna kánya Milvus migrans – mindössze egy telelő példányt láttunk,
Kuhi Elanus caeruleus – egy példány a Monfragüe Nemzeti Park előtt,
Barna rétihéja Circus aeruginosus – gyakori faj vonulásban,
Kékes rétihéja Circus cyaneus – szorványos vonuló, minden nap láttunk egy-két madarat,
Egerészölyv Buteo buteo – gyakori faj,
Vörös vércse Falco tinnunculus – gyakori faj,
Vándorsólyom Falco peregrinus – Monfragüe Nemzeti Park,
Kis sólyom Falco columbarius – összesen 7 példányt figyeltünk meg.

Monfragüe NP, Pena Falcón

Köszönet az EURAPMON workshop összes résztvevőjének a sikeres workshop-ért, a szervezőknek pedig vendégszeretetükért!

Külön köszönöm Nicknek a kiváló társaságot és minden segítséget a terephez és a fotózáshoz!

Nick a 7. (°C) kis sólyom Mennyországban

Az út során készített képekből feltöltöttem egy válogatást az Új képek galériába.

Üdv:  András

Januárban ismét próbálkoztam egy olyan fotós helyen, ami egy évtizede az ország egyik legjelentősebb időszakos megtelepedési helye volt fiatal és immatur parlagi és réti sasok számára. A telelő sasok száma az elmúlt években jelentősen visszaesett, de a téli hónapokban még mindig szó szerint mindennaposak a területen.
Kiváló hely, de az elmúlt évek néhány próbálkozása kisebb lábujj elfagyásokon kívül más eredményt nem hozott.
Idén szerencsém  volt, január végén és februárban három különböző rétisasról és két parlagi sasról is sikerült közelebbi fotókat készíteni.

Ez utóbbiak esetében két olyan, valószínűleg egymást követő tollazat típusról (3. és valószínűleg 4. tollazat), amelyek a többi korcsoporthoz képest viszonylag ritkán lehet megfigyelni, ezért a jó minőségű fotódokumentáció sem gyakori.
A madarak nagyon szépek voltak, a fotózás felemelő élmény volt, remélem a képek is élvezhetőek!

Hasonló élményeket kívánok!
Üdv:  András

Ezúton szeretnénk minden kedves Látogatónknak Boldog Békés Karácsonyt és sikerekben gazdag Új Évet kívánni!

Gábor és András

Az előző bejegyzésben látott egerészölyv-gatyás ölyv után jöjjön egy újabb téveszthető páros: a fiatal egerészölyv és a fiatal pusztai ölyv.

A képek most is úgy lettek szerkesztve, hogy a valós méretbeli különbségeket is mutassák, így az egerészölyv láthatóan kisebb mint a pusztai. A szárny-test arányának különbségét megvizsgálva megfigyelhető, hogy a pusztai ölyvnek hosszabb és egy hajszállal keskenyebb a szárnya, mint a jóval közönségesebb rokonának.

A tollazati bélyegek közt említhető a különbség a farok csíkozottságában (egerész > 6-8 sáv, pusztai < 6 sáv), a pusztai ölyvnél szinte mindig jelenlévő feketés kéztőfolt, ami megvan az egerészölyvnél is, de ott a sötét szárnybélés (kis és középfedők) miatt ez a bélyeg nem különül el, valamint a gatya sötét színezete, ami elég jó kontrasztot ad világos madarak esetén. A világos fahéjszínű alaptónusa szintén általában eltér az egerészölyvétől, de figyelembe kell venni, hogy egyes egerészölyveknek is lehet vörhenyes szín a tollazatban, főleg a faroktollakon (most a ’vulpinustól’ eltekintünk) .

A fokozottan védett pusztai ölyv mára rendszeres, de ritka költőfajává vált avifaunánknak. Elsősorban a Hortobágy és az Alföld déli részének fészkelője, de egyre jelentősebb átnyaraló és telelő állománya van. A jövőben tervezett dúvadgyérítésnek egyik potenciális járulékos áldozata lehet a faj, melynek kis állományára nézve súlyos következménnyel járhat egy-egy ivarérett vagy fiatal madár lelövése.

Reméljük ez az példa újfent rámutat a tervezett ragadozómadár-gyérítés veszélyeire, továbbá az érdeklődőknek segítségként szolgál a határozási nehézségekben.

Üdv: Gábor és András

A szárazság ellenére a még el nem művelt területeken, parlagokon, mezsgyéken novemberben rendesen elszaporodtak a rágcsálók a Hevesi-síkon. Ezt kiválóan mutatja az ölyvek és a kékes rétihéják viszonylag nagy száma.

Az egerészölyv tollazatának változatossága szinte végtelen, nagyon különböző színezetű és mintázatú madarak kerülhetnek ilyenkor szem elé.

A héten sikerült fotóznom egy fiatal gatyás ölyvet, amelynek a színezete nagyon hasonló a nemrég fotózott világos fiatal egerészölyvéhez.
Egymás mellé szerkesztettem a két képet, amin jól megfigyelhetők a különbségek.

A szárnybélés színezete és mintázata a megtévesztésig hasonló, az egerésznek viszont az evezők széles sötét végszalagja és a másodrendű evezők intenzívebb sávozottság miatt egy árnyalatnyival sötétebbnek tűnik a szárnya. Hasonlóan sötétebb árnyalatot mutat a farok, valamint eltér a fej, a mell és a has mintázata is.
Bár a két madár fotóján a szárnysík szöge kismértékben eltér, ezért a gatyás ölyv esetében kicsit keskenyebb a szárny, mégis jól érzékelhető a gatyásölyv arányaiban jóval hosszabb szárnya.

De beszéljünk egy aktuális, a képekkel összefüggő veszélyforrásról!

Jelenleg magas politikai támogatottságot élvez Magyarországon az a sokszor visszatérő vadászati kezdeményezés, hogy az egerészölyv és a barna rétihéja gyérítését engedélyezni kell vadgazdálkodási okok miatt, ami védett státuszuk megszüntetését jelentené.

Rendkívül beszűkült, szakmainak nem nevezhető a javaslat, hiszen az apróvadállomány alakulását nem két ragadozó madár faj állománya, hanem egy komplex ökológiai környezet számos természetes és antropogén tényezőjének együttes hatása határozza meg. Igazi „csővégi” megoldás!

Már szakirányú középfokú végzettséggel tudja mindenki, hogy az apróvad populációk méretét és életképességét sokkal inkább meghatározza pl. az élőhely állapota, mint két kiragadott ragadozó madár faj, amelyek ráadásul nagyrészt rágcsálókkal táplálkoznak.

Az erőforrásokat inkább az apróvad fajok számára alkalmas élőhelyek területének és minőségének a növelésére kellene fordítani a ragadozó madarak lövöldözése helyett!

Mindezt félretéve, le a kalappal az előtt a vadász előtt, aki távcső nélkül másodpercek alatt megkülönbözteti a képen látható egerészölyvet és gatyás ölyvet, és megállapítja, hogy melyik a védett és melyik a gyéríthető!

Ha az emlíett két faj gyéríthetővé válik, annak sok más, velük összetéveszthető védett és fokozottan védett ragadozó madár (darázs, pusztai, gatyás ölyv, törpesas, hamvas, kékes és fakó rétihéja) is áldozatul fog esni, egyszerűen azért, mert a vadászok többsége nem tudja ezeket a fajokat megkülönböztetni!

Ez megengedhetetlen, nem csak a hazai, hanem a nemzetközi természetvédelmi hagyományokkal és hatályos jogszabályokkal is ellentétes!

Reméljük, nem következik be!

Néhány ölyv és rétihéja képpel frissítettem az Új képek galériát is.

Üdv:  András

Elnézést kérek a kedves látogatóktól, ha esetleg már keresték a honlapon a nyáron beígért kazah útibeszámolót. Most megpróbálom bepótolni azt.

Ha röviden kéne jellemezni az országot ragadozómadaras szempontból, azt mondanám, hogy az egyik kötelező hely minden görbecsőrű rajongónak. Mivel  – egy pár napos Tien-sanban tett  kirándulástól eltekintve – csak a félsivatagi zónában mozogtam a Balhas-tó északi csücske és az Alakol-tó között (ott is csak egy kb. 30-40 km sugarú körben), ezért a beszámoló is erre a szűkebb régióra szorítkozik.

2011. április-június közt 2,5 hónapot töltöttem terepen egy nemzetközi projekt keretében. Bár a célfaj a pettyes túzok (Chlamidotys macqueenii) volt, minden egyéb a területen előforduló fajról gyűjtöttük az adatokat, így a ragadozókról is. Az itt következő összesítés a 10 terepi csapat (2-2 fő minden terepjáróban) által talált fészkek, revírek és saját szubjektív benyomásokra épül.

A fajokat rendszertani sorrendben mutatom be és megpróbálok egy-egy érdekesebb vagy nagyon jellemző élőhely fotót is beszúrni a szövegbe, hogy könnyebb legyen a kedves Olvasónak maga elé képzelni a vidéket.

1. Halászsas (Pandion haliaetus): 1 pd vonulóban még áprilisban
2. Keleti darázsölyv (Pernis ptilorhynchus): május eleje és június közepe közt szórványosan átvonult. Max. 16 pd
3. Darázsölyv (Pernis apivorus): 1 pd május 8-án
4. Barna kánya (Milvus migrans lineatus): az egyik leggyakoribb költő és átvonuló faj volt a területen. Április- május közepe között vonult, max. 150 pd-os csapatot láttam. A helyi párok április második felében lekotlottak.
5. Szalagos rétisas (Haliaeetus leucoryphus): 1 (2.éves) pd május 21-én. Számomra a ’trip’ csúcsát jelentette.  Évtizedek óta nincs bizonyított költése és kóborlóként is nagyon ritkán kerül szem elé.
6. Rétisas (Haliaeetus albicilla): 3 alkalommal láttuk (2 adult, 1 immatur) májusban
7. Himalájai fakókeselyű (Gyps himalayensis): június 23-án a Tien-Shanban 7 pd

Extenzíven használt legelők, a háttérben magas sziklafalakkal. Tökéletes kombináció a különböző keselyűfajok és a szirti sas számára.

(8. Fakókeselyű (Gyps fulvus): május 8-án 5 pd körözgetett a pusztában 3 barátkeselyűvel ( Aegypius monachus), de nagyon messze így bizonytalan az adat)
9. Kígyászölyv (Circaetus gallicus): május-június folyamán 4-5 immatur pd-t (valószínűleg 2. évesek) figyeltünk meg a pusztákban. Sergey Domashevsky ukrán kolléga 3m magas saxaul fán( Haloxylon ammodendron) talát egy lakott tojásos fészket májusban.
10. Kékes rétihéja (Circus cyaneus): áprilisban vonult néhány tojó/ immatur pd
11. Fakó rétihéja (Circus macrourus): A leggyakoribb költő ragadozómadár faj volt a területen. A projekt végén az összesítés eredménye több, mint 40 pár – legtöbb fészekkel együtt- lett. Április közepén még javában nászrepültek, majd a hónap végére ez teljsen lecsengett a kotlás beindulásával.

A kazak puszta. A fakó rétihéják és a réti fülesbaglyok (Asio flammeus) nagyon gyakori költőfajok voltak az ilyen és ehhez hasonló élőhelyeken.

12. Hamvas rétihéja (Circus pygargus): A területünkön 3-4 pár lehetett, bár csak revíreket sikerült találni, fészket nem.
13. Barna rétihéja (Circus aeruginosus): Áprilisban láttunk néhány vonuló pd-t, de csak tojókat és fiatalokat.
14. Shikra (Accipiter badius): 3 revírt sikerült feltérképezni. Mindegyik hasonló élőhelyen, folyókat kísérő puhafás ligeterdőben volt. 1 további revírről kaptam információt, mely egy falu közepén kisebb facsoportban volt.

A folyókat kísérő ligeterdők és a saxaul erdő voltak azok a helyek, melyek fészkelésre alkalmas fás vegetációval rendelkeznek a régióban. Olyan fajok költenek itt, mint a törpesas, barna kánya, vagy a shikra.

15. Karvaly (Accipiter nisus): Viszonylag gyakori vonuló faj volt. A napi maximum 10-15 pd. Szinte mindig egyesével fordultak elő.
16. Héja (Accipiter gentilis): Összesen 3-4 vonuló pd, mind 2. éves fiatal madár.
17. Vörösfarkú egerészölyv (Buteo vulpinus): Ritka vonuló, csak néhány példány május folyamán.
18. Pusztai ölyv (Buteo rufinus): A fakó rétihéja és a barna kánya mellett a leggyakoribb költőfaj. 30-nál is több pár került elő. Ebből legalább 3-4 párnál az egyik madár sötét színváltozatú volt. Egyetlen olyan párt sem találtunk, ahol mindkét madár sötét színváltozatú lett volna.
19. Gatyás ölyv (Buteo lagopus): Április 18-án 1 ad hím vonult.

Pusztai ölyv fészek egy kisebb folyó partján.

20. Pusztai sas (Aquila nipalensis): A leggyakoribb Aquila faj volt. Kb 15 pár költött a kutatási területen. Emellett viszonylag gyakran lehett látni (3-4 pd/ nap) fiatal kóborló egyedeket. Néhány kivételtől eltekintve mind kisebb-nagyobb dombok oldalára kőkibúvásokra rakta fészkét. Nászrepülést érdekes módon csak egy párnál egy alkalommal lehetett látni.

A kotlási időszakban a tojók hasonlóan a Mongóliában tapasztaltakkal meglehetősen bizalmasak voltak. A fészek ’szeméttel’ való díszítése itt is gyakori volt.

21. Parlagi sas (Aquila heliaca): 1 pár jelenlétét sikerült kimutatni, de fészket nem találtunk. Ezenkívül  5-6 helyen 1-2 immatur – általában 2. és 3. éves- példányt lehetett látni.
22. Szirti sas (Aquila chrysaetos): 2 alkalommal láttunk 1-1 fiatal madarat, 1 alkalommal pedig egy adult (valószínűleg) tojót. Költése nem valószínű.
23. Fehérkarmú vércse (Falco naumanni): Már április végén láttuk az első madarakat a költőhelyek környékén, melyek általában régi elhagyott katonai épületek, hangárok voltak. Telepeket sehol nem találtunk, csak 2-3 párt együtt.

Elhagyott szovjet katonai hangárok. 2 pár fehérkarmú vércse költött bennük.

24. Vörös vércse (Falco tinnunculus): Jóval gyakoribb volt, mint az előző faj. Gyakran foglalta el pusztai ölyv vagy barna kánya fészkét.
25. Kis sólyom (Falco columbarius): Áprilisban és május első felében észleltük vonulás közben, napi néhány pd volt a maximum.
26. Kabasólyom (Falco subbuteo): Május elején jelentek meg az első madarak, néhány pár fészkelt a területen.
27. Kerecsensólyom (Falco cherrug): Az egyik legnagyobb csalódás volt, ami a ragadozókat illeti. Mindössze 3 párt sikerült találni, meg néhány helyen egy-egy madarat megfigyelni. Az egyik fészeknél a sziklára jól kijárt út vezetett, így valószínűsíthető, hogy rendszeresen kiszedik a sólymokat a fészekből. Az egyetlen pd, amit láttam a mongóliai madarakhoz hasonlított.

Bár az idén csak pusztai ölyv fészkelt  a háttérben lévő sziklákon, tavaly még költött a kerecsensólyom és az uhu is.

28. Vándorsólyom (Falco peregrinus): Nem költött a területen, de néhány alkalommal meg lehetett figyelni a pusztákban.