Elnézést kérek a kedves látogatóktól, ha esetleg már keresték a honlapon a nyáron beígért kazah útibeszámolót. Most megpróbálom bepótolni azt.
Ha röviden kéne jellemezni az országot ragadozómadaras szempontból, azt mondanám, hogy az egyik kötelező hely minden görbecsőrű rajongónak. Mivel – egy pár napos Tien-sanban tett kirándulástól eltekintve – csak a félsivatagi zónában mozogtam a Balhas-tó északi csücske és az Alakol-tó között (ott is csak egy kb. 30-40 km sugarú körben), ezért a beszámoló is erre a szűkebb régióra szorítkozik.
2011. április-június közt 2,5 hónapot töltöttem terepen egy nemzetközi projekt keretében. Bár a célfaj a pettyes túzok (Chlamidotys macqueenii) volt, minden egyéb a területen előforduló fajról gyűjtöttük az adatokat, így a ragadozókról is. Az itt következő összesítés a 10 terepi csapat (2-2 fő minden terepjáróban) által talált fészkek, revírek és saját szubjektív benyomásokra épül.
A fajokat rendszertani sorrendben mutatom be és megpróbálok egy-egy érdekesebb vagy nagyon jellemző élőhely fotót is beszúrni a szövegbe, hogy könnyebb legyen a kedves Olvasónak maga elé képzelni a vidéket.
1. Halászsas (Pandion haliaetus): 1 pd vonulóban még áprilisban
2. Keleti darázsölyv (Pernis ptilorhynchus): május eleje és június közepe közt szórványosan átvonult. Max. 16 pd
3. Darázsölyv (Pernis apivorus): 1 pd május 8-án
4. Barna kánya (Milvus migrans lineatus): az egyik leggyakoribb költő és átvonuló faj volt a területen. Április- május közepe között vonult, max. 150 pd-os csapatot láttam. A helyi párok április második felében lekotlottak.
5. Szalagos rétisas (Haliaeetus leucoryphus): 1 (2.éves) pd május 21-én. Számomra a ’trip’ csúcsát jelentette. Évtizedek óta nincs bizonyított költése és kóborlóként is nagyon ritkán kerül szem elé.
6. Rétisas (Haliaeetus albicilla): 3 alkalommal láttuk (2 adult, 1 immatur) májusban
7. Himalájai fakókeselyű (Gyps himalayensis): június 23-án a Tien-Shanban 7 pd
Extenzíven használt legelők, a háttérben magas sziklafalakkal. Tökéletes kombináció a különböző keselyűfajok és a szirti sas számára.
(8. Fakókeselyű (Gyps fulvus): május 8-án 5 pd körözgetett a pusztában 3 barátkeselyűvel ( Aegypius monachus), de nagyon messze így bizonytalan az adat)
9. Kígyászölyv (Circaetus gallicus): május-június folyamán 4-5 immatur pd-t (valószínűleg 2. évesek) figyeltünk meg a pusztákban. Sergey Domashevsky ukrán kolléga 3m magas saxaul fán( Haloxylon ammodendron) talát egy lakott tojásos fészket májusban.
10. Kékes rétihéja (Circus cyaneus): áprilisban vonult néhány tojó/ immatur pd
11. Fakó rétihéja (Circus macrourus): A leggyakoribb költő ragadozómadár faj volt a területen. A projekt végén az összesítés eredménye több, mint 40 pár – legtöbb fészekkel együtt- lett. Április közepén még javában nászrepültek, majd a hónap végére ez teljsen lecsengett a kotlás beindulásával.
A kazak puszta. A fakó rétihéják és a réti fülesbaglyok (Asio flammeus) nagyon gyakori költőfajok voltak az ilyen és ehhez hasonló élőhelyeken.
12. Hamvas rétihéja (Circus pygargus): A területünkön 3-4 pár lehetett, bár csak revíreket sikerült találni, fészket nem.
13. Barna rétihéja (Circus aeruginosus): Áprilisban láttunk néhány vonuló pd-t, de csak tojókat és fiatalokat.
14. Shikra (Accipiter badius): 3 revírt sikerült feltérképezni. Mindegyik hasonló élőhelyen, folyókat kísérő puhafás ligeterdőben volt. 1 további revírről kaptam információt, mely egy falu közepén kisebb facsoportban volt.
A folyókat kísérő ligeterdők és a saxaul erdő voltak azok a helyek, melyek fészkelésre alkalmas fás vegetációval rendelkeznek a régióban. Olyan fajok költenek itt, mint a törpesas, barna kánya, vagy a shikra.
15. Karvaly (Accipiter nisus): Viszonylag gyakori vonuló faj volt. A napi maximum 10-15 pd. Szinte mindig egyesével fordultak elő.
16. Héja (Accipiter gentilis): Összesen 3-4 vonuló pd, mind 2. éves fiatal madár.
17. Vörösfarkú egerészölyv (Buteo vulpinus): Ritka vonuló, csak néhány példány május folyamán.
18. Pusztai ölyv (Buteo rufinus): A fakó rétihéja és a barna kánya mellett a leggyakoribb költőfaj. 30-nál is több pár került elő. Ebből legalább 3-4 párnál az egyik madár sötét színváltozatú volt. Egyetlen olyan párt sem találtunk, ahol mindkét madár sötét színváltozatú lett volna.
19. Gatyás ölyv (Buteo lagopus): Április 18-án 1 ad hím vonult.
Pusztai ölyv fészek egy kisebb folyó partján.
20. Pusztai sas (Aquila nipalensis): A leggyakoribb Aquila faj volt. Kb 15 pár költött a kutatási területen. Emellett viszonylag gyakran lehett látni (3-4 pd/ nap) fiatal kóborló egyedeket. Néhány kivételtől eltekintve mind kisebb-nagyobb dombok oldalára kőkibúvásokra rakta fészkét. Nászrepülést érdekes módon csak egy párnál egy alkalommal lehetett látni.
A kotlási időszakban a tojók hasonlóan a Mongóliában tapasztaltakkal meglehetősen bizalmasak voltak. A fészek ’szeméttel’ való díszítése itt is gyakori volt.
21. Parlagi sas (Aquila heliaca): 1 pár jelenlétét sikerült kimutatni, de fészket nem találtunk. Ezenkívül 5-6 helyen 1-2 immatur – általában 2. és 3. éves- példányt lehetett látni.
22. Szirti sas (Aquila chrysaetos): 2 alkalommal láttunk 1-1 fiatal madarat, 1 alkalommal pedig egy adult (valószínűleg) tojót. Költése nem valószínű.
23. Fehérkarmú vércse (Falco naumanni): Már április végén láttuk az első madarakat a költőhelyek környékén, melyek általában régi elhagyott katonai épületek, hangárok voltak. Telepeket sehol nem találtunk, csak 2-3 párt együtt.
Elhagyott szovjet katonai hangárok. 2 pár fehérkarmú vércse költött bennük.
24. Vörös vércse (Falco tinnunculus): Jóval gyakoribb volt, mint az előző faj. Gyakran foglalta el pusztai ölyv vagy barna kánya fészkét.
25. Kis sólyom (Falco columbarius): Áprilisban és május első felében észleltük vonulás közben, napi néhány pd volt a maximum.
26. Kabasólyom (Falco subbuteo): Május elején jelentek meg az első madarak, néhány pár fészkelt a területen.
27. Kerecsensólyom (Falco cherrug): Az egyik legnagyobb csalódás volt, ami a ragadozókat illeti. Mindössze 3 párt sikerült találni, meg néhány helyen egy-egy madarat megfigyelni. Az egyik fészeknél a sziklára jól kijárt út vezetett, így valószínűsíthető, hogy rendszeresen kiszedik a sólymokat a fészekből. Az egyetlen pd, amit láttam a mongóliai madarakhoz hasonlított.
Bár az idén csak pusztai ölyv fészkelt a háttérben lévő sziklákon, tavaly még költött a kerecsensólyom és az uhu is.
28. Vándorsólyom (Falco peregrinus): Nem költött a területen, de néhány alkalommal meg lehetett figyelni a pusztákban.
