Törökország – “Újratöltve”

A már korábbi bejegyzésben említett tavaszi aszpektus után nyáron (július 1-14) sikerült újra eljutni Törökországba, az immáron 4. éve futó parlagi sas kutatás keretein belül.

Az expedíció kivételesen jónak ígérkezett, ugyanis 3 terepjáróval (2 magyar, 1 bolgár csapat) vághattunk neki az útnak, hogy az eddig ismert összes parlagi sas revírt ellenőrizzük.

A magyar kontingens 8 főből állt, mind régóta a ragadozóvédelemben dolgozó emberek, míg a bolgárok a BSPB (a bolgár Birdlife partner) alkalmazottai voltak.

A kezdeti nehézségek után 3-án hajnalban értünk utunk első állomásához, az eskisehíri medencéhez, ahol tavasszal 10 revírt találtunk. Célunk az volt, hogy a pároknál feljegyezzük a költés eredményét, valamint tollakat és táplálék maradványokat gyűjtsünk. Mivel tavasszal nem találtunk fészket néhány territóriumban, most megpróbáltuk azokat megkeresni, majd ezután a medence eddig ismeretlen területeit jártuk be újabb párok után kutatva. Azt már az előző úton is megállapíthattuk, hogy egyedülállóan gazdag a ragadozó madár faunája a medencének, így joggal bízhattunk egy-két meglepetésben, amiben nem is kellett csalódnunk végül.

1. kép: eskisehíri medence jellegzetes képe

A sas párok többsége sikeres költési időszakot zárt, mert majdnem mindenhol volt fióka. Meglepetést az a 2 pár okozott, amelyik az ürge által legsűrűbben lakott területen egymástól 2 km-re fészkelt, sajnos sikertelenül. Mivel viszonylag közel lakott település volt, nem zárható ki a szándékos zavarás ténye.

Kétségkívül a legnagyobb meglepetést az a pusztai sas okozott, amelyiket 2 hónappal korábban szinte ugyanazon a helyen láttunk. Az elégedettség érzet hamarosan eufóriába csapott át, amikor kiderült, hogy egy öreg tojó parlagi sassal van párban, fészkük is van, sőt 2 elpusztult fióka maradványait is megtaláltuk. Bár a DNS minták elemzése – a hibridizáció tényének megerősítéséhez – egyelőre várat magára, a felfedezés mindenképp szenzáció számba megy. Eddig a madártani irodalom mindössze egy-két olyan esetről tud, amikor parlagi sas párba állt más sas fajjal, de pusztai sasról eddig nem volt adat.

2. kép: a hibrid pár revírje

Ugyancsak nagyon jó adatnak számít egy valószínűleg eddig ismeretlen barátkeselyű kolónia megtalálása, de belefutottunk saskeselyű és dögkeselyű költésbe is.

3. kép: barátkeselyűs völgy

A következő úti célunk a bolui és geredei medence volt, ahol idén tavasszal nem volt felmérés, így az előző évek adataira támaszkodtunk. Emiatt csak nagyon kevés párnak lett meg az idei fészke, de ott is siralmas költési sikerrel. Mivel egyes párokat egyáltalán nem találtunk a „helyükön”, arra a következtetésre jutottunk, hogy ebben a régióban az előzővel ellentétben valami negatív hatás érhette az állományt.

A 2 hetes túra során 25 ragadozófajt figyeltünk meg, köztük a legjobbak az eleonóra-sólyom és a pusztai sas voltak.

This entry was posted in Nincs kategorizálva. Bookmark the permalink. Follow any comments here with the RSS feed for this post. Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>