Pusztán pusztai

Már régóta szerettem volna pusztai ölyvről közeli képeket készíteni, de ez nem annyira egyszerű, mivel ez gyönyörű madár – a nevéhez hűen – tényleg a nyílt, fátlan élőhelyeket kedveli, ahol általában kevés takarás adódik egy lessátor számára.  Emiatt eddig nem is nagyon próbálkoztam a mobil sátras módszerrel (fix sátorral pedig egyáltalán nem, mert az úgy is eltűnne).

Minden fajnál van néhány olyan egyed, ami bizalmasabb az emberhez a fajtársainál. Hát ez az öreg pusztai ölyv, amit október elején sikerült fotóznom ilyen volt. Órákon keresztül üldögélt előttem, miközben tollazatának nagy részét tollanként átvizsgálta, rendbe rakta. Tökéletes fotós idő volt, a fa és az ölyv megvilágítása nagyon szépen változott a nap folyamán, ahogy a hátteret adó ég kékjének árnyalatai is a királykéktől a világos kékesszürkéig.

Ha a madarak nyugodt körülmények között tollászkodnak, akkor gyakran lehunyják a szemeiket. Ez a madár viszont többször akkor sem nyitotta ki, amikor már nem tollászkodott – vagyis aludt. Amivel én is próbálkoztam a rendkívül kényelmetlen testhelyzet ellenére, több-kevesebb sikerrel…

Érdekes momentuma volt a napnak, amikor rájöttem, hogy a gépben levőn kívül nincs memória kártyám, mivel otthon hagytam őket. Ilyen még nem történt velem fotózáskor! Megkértem sógoromat, Jóskát, hogy ha útba esik, akkor hozza el a kártyáimat, ami sikerült is (kösz még egyszer Jóska!).
Amikor kimásztam a sátorból a pusztai ölyv éppen nem ült a fán, ahol korábban fotóztam, de a közelből végignézte, ahogy gyalogolok Jóska kocsija felé. Visszafelé menet arra gondoltam, hogy végül is veszteni valóm nincs, ezért beültem a sátorba, akkor a közelben köröző ölyv előtt. Egy negyed óra múlva újra ott ült előttem…

Határozottan védte a kiülő fát az egerészölyvekkel szemben, tiszta territoriális magatartást mutatott.
Széles szárnylendítésekkel repült és gyakran szólt. A fa egy gyepfolttal határos óriás szántóföldi tábla szélén található, a legközelebbi facsoporttól 200 méterre.

Sajnos 2007-ben alig egy kilométerre a mostani fotózás helyétől találtam egy áramütött pusztai ölyvet. Azóta többször láttam itt együtt két telelő egyedet. A pusztai ölyves galériában van egy kép egy öreg tójóról, ahogy egy egerészölyv támadja.

Kedves élmény volt, remélem tetszeni fognak a fotók is!
Hasonló jókat kívánok, sziasztok:   András

This entry was posted in Nincs kategorizálva. Bookmark the permalink. Follow any comments here with the RSS feed for this post. Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>